Ódor Péter (szerk.) 2015. A biodiverzitást meghatározó környezeti változók vizsgálata az őrségi erdőkben. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 2. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany. 67 pp.

Megjelenés éve: 
2015
Címlapfoto

Ódor Péter (szerk.) 2015. A biodiverzitást meghatározó környezeti változók vizsgálata az őrségi erdőkben. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 2. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany. 67 pp.

A környezeti tényezők (elsősorban a faállomány) és az erdei biodiverzitás összefüggéseit vizsgáltuk őrségi erdőkben több élőlénycsoportra vonatkozóan (lágyszárúak, újulat, mohák, zuzmók, nagygombák, szaproxyl bogarak, futóbogarak, pókok, madarak). Fajszám, fajösszetétel és funkcionális összetétel szempontjából tártuk fel a közösségeket meghatározó háttérváltozókat. A faállomány összetétele és szerkezete mellett vizsgáltuk a fény-, mikroklíma-, talaj- és avarviszonyokat, táji és történeti tényezőket.

Biodiverzitás szempontjából legfontosabb tényezőnek a fafaj diverzitás bizonyult, amely növelte
a lágyszárúak, magoncok, talajlakó és kéreglakó mohák, kéreglakó zuzmók és pókok
diverzitását. Az odúlakó madarak esetében a fák mérete volt a legfontosabb faktor. A cserjeszint
növelte a talajlakó és kéreglakó mohák, kéreglakó zuzmók, pókok, futóbogarak fajgazdagságát.
A fény mennyisége és mintázata meghatározta a lágyszárúak, magoncok és kéreglakó
zuzmók diverzitását. A hűvös mikroklíma és az avar- és talajviszonyok voltak a legjelentősebb
tényezők a mikorrhizás és a talajlakó szaprotróf nagygombák esetében. A holtfa a talajszint
mohaközössége, a fán élő nagygombák és az odúlakó madarak esetében volt fontos. A táji és
történeti változók jelentősége kisebbnek bizonyult, mint az aktuális állomány szintű változóké.

Gyakorlati szempontból a régióban a legfontosabb tényező az elegyesség, a cserjeszint, a
heterogén fényviszonyok, a holtfa és az erdei mikroklíma. Ezeket a feltételeket elsősorban a
folyamatos erdőborítást biztosító szálaló üzemmód tudja biztosítani.

Nyilvános dokumentumok: